Öregszem. Na és?
A kezdőcsomag része volt,
nem meglepetés.
Fonnyad a bőröm?
Dehogy, mert amennyi
lottyadna s aszna össze,
azzal sem törődöm,
csak szépen kitöltöm
finom, puha zsírral.
Butulok, támad a demencia?
És ha úgy van, mit érdekel,
mikor a butasággal
együtt jár annak fel sem
ismerése. És mellesleg
nem butulok, eszem éles,
mit az az izé, amivel
a szőrt szedem le a képemről,
mikor esedékes.
Őszülök mindkét végemen?
Nos, igen. S jól áll nekem.
Mármint az őszülés, de
az áthallásos része se
annyira rossz, mint
amennyire lehetne.
Az emeletek kifognak rajtam?
Ha adnék esélyt nekik,
de nem teszem, mert liftezem.
S a fogaim se a régiek?
Nem hát, mert vadonat újak,
s a felkockázott puha húst
kényelmesebb kanállal enni
mint marcangolni.
Egyszóval: öregszem,
de nem zavar. Ennyi.
8 hozzászólás
Ez jó! Kedvelem az öniróniát, szépen összeraktad, örömmel olvastam… (ismertem magamra itt-ott :-))) )
aLéb
Nagyon jó, tetszik nekem. Üdvözlettel:Magdi
Az öregedés csak egy állapot, az a lényeg, jól érezze az ember magát! Nálad ezzel nincs baj, hisz humoros írásod rá a bizonyíték!
Tetszett!
szeretettel-panka
Kedves kiski!
Nagyon jó elmélkedés!
Gratulálok!
Üdv:sailor
Nagyon tetszik, mintha a tükör előtt állnál, és magadnak monologizálnál. 🙂
Szeretettel gratulálok. Erika
Köszönöm szépen
Ezt jól eltaláltad kiski! Megmosolyogtattál.
Ez is remek!
Párszor hangosan kacarásztam.
Végül is… tényleg "Ennyi."
Grat!
Gy.