Szobámba beragyogott a Nap
megcsípte még álmos arcomat
szívem úgy zakatolt, Ó, jaj
Isten hozott téged fényes Nap.
Velem maradsz-e barátom?
melegítesz-e még ha fázom?
ébreszd fel a szunnyadó vizet
jöjjön a várva-várt kikelet.
Sétálj csak bőszen, követlek
fényed oly nemes és töretlen,
csókot lehelsz a fázó virágra
bekukkantasz óriás fa odvába.
Zúgó tengerek tükröt tartanak
Ó, mily szép vagy és hatalmas
ha felhők takarják el tested
hát ne maradj soká, ígérd meg.
Csillan sugarad havon, kenyéren
örömükben táncolnak serényen,
ha velünk vagy oly jó szeretni
nélküled már nem tudnánk élni.
2 hozzászólás
Szia Hableány!
Nagyon jól indul a vers, kár, hogy a továbbiakban eléggé kényszeresek a rímek, s random a szótagszám. 🙁
A szóhasználattal sem vagyok itt-ott kibékülve. Pl. "Sétálj csak bőszen…". Talán haragszik valakire a Nap?
A záró rímpár sem tökéletes, lehet még csiszolgatni. De a mondanivalója az egésznek tiszta, jöjjön a Nap és hozza el a várva várt tavaszt!
Remélem, hogy nem haragszol, nem bántani akartalak!
Szeretettel: dodesz
Köszönöm dodesz a figyelmet! 🙂