A légy legyengül ősszel,
e röpködő hőssel
te nem találkozol.
A légyzümmögés oda,
már elbújt, de hova?
Hol gémberedett testtel,
reszket, s nem keres fel
tégedet, bár cukros az ételed.
A légy most félti életét,
tudja, hogy nem fürge légy
ez időtájt őkelme,
felfogja a légyelme,
ha lépre megy az édesen,
megfizetne véresen
míg megszállná krémesed,
vagy beköpné rétesed,
felkaphatod légycsapód,
s lapos lenne hamar,
mit falról le nem kapar
ember erős körme.
Jó lenne egy körte,
kóstolgatni körbe -,
éhét így sírja el,
ez a bús légykebel.
Lefogyott és gyenge
az őszi legyecske.
Nem szemtelen, van szeme,
eme nagy összetett,
nem mint e kis szösszenet,
mit ide leírtam.
Te kis légy, nyugton légy,
elbújva maradj még!
Mert ha kegyeskedsz,
s elő legyeskedsz,
én lészek légyölő,
mint ama galóca.
Alattad a lóca,
én rögvest megöllek
bele is döngöllek!
Hát ne kérdezd szép e,
az őszi légy vége!
17 hozzászólás
Kedves Albreht!
Számomra kedves, humoros írásod Romhányira emlékeztet. Tetszik a stilusod.
Köszönöm, hogy olvashattalak!
Gratulálok!
Szeretettel:
Hamupipő
Tetszik nekem is 🙂 Verstanilag is oké, és szeretem azt, ha valaki ilyen színesen ír, azaz képes bármilyen témában alkotni, bármiről írni 🙂
barackvirág
Szia!
Az őszi légy vége valóban nem szép, versed viszont annál inkább.
Szeretettel: Rozália
Kacagok.. Mit kacagok, röhögök:))
Nagggyon jó!
tetszenek a verseid:)
Jó kis vers! Én utálom a legyeket. Kedves kis verset alkottál róluk a mihasznákról. gratulálok!
Barátsággal Panka!
Légy örömteli, mert tetszik a versed:-)
Szeretettel:Selanne
Kedves Hamupipő!
Egy ideig csak komoly verseket írtam, ám amikor -, valamikor egy vicclaphoz szerződtem, s akkortájt megrendelésre és időre kellett gyártani, szállítani a humoreszkeket, karikatúrákat és viccverseket. Véresen komolyan kellett vennem a vicces versek gyártását. 🙁
Manapság csak akkor írok ilyet, ha kedvem van hozzá, akkor könnyedén jön az ihlet, s írja magát a vers. Nem kell görcsölni rajta. 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Barackvirág!
Jó dolog változatos témákat írni, de azért kell lennie valaminek bennük, ami érdekes is, esetleg aktuális. Néha nem jut eszembe semmi… Ilyenkor nem is tudok mit írni. Ám máskor elég ha meglátok valamit, vagy meghallok egy mondatot, egy kifejezést és megvan a téma. :)))
Üdv.: Alberth
Kedves Rozália!
Örülök, hogy ez a stílus is tetszik neked! Írni is fogok még hasonlóan könnyű, humoros verset -, a kedvedért is. 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Colchium!
Az ilyen jellegű irodalomnak jelenleg kevés reprezentánsa van. Talán Romhányi óta igen megcsappant ez a stílusirányzat képviselete. Ezért is bátorkodom a tátongnó űrt betölteni olykor, ha úgy látom, vannak akik szívesen olvassák. 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves András!
Nagy örömömre szolgál, hogy pozitív véleménnyel jutalmazod verseimet és szívesen olvasod. Ám én is hasonlóképpen vélekedek a te alkotásaidról. 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Panka!
Én is utálom a legyeket, mindet. A zöldet, a kéket különösen, de a csíkos szürkéket is, a nagy döglegyet, a bögölyt és a szemtelen piaci legyet úgyszintén. Talán van egy légyfajta, ami olyan csíkos mint a darázs. Azt néha nem is nézem valahogy légynek. 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Selanne!
Úgy legyen! Van még egy régebbi légy-versem, majd az is sorra kerül, de később, mert nem akarom, hogy túl sűrün döngjenek itt a legyek, hogy finom legyek. 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Albert!
Ma olyan nagyon szomorú voltam. Jó, hogy bekattintottam a gépet, s beléptem, s épp' ide, a mai csemegékre!
Lám jó helyen kötöttem ki, még mielőtt szegénykét, a legyecskét beledöngölted volna lócába!
Hogy te miket tudsz… Ne hanyagold el ezt a műfajt sem, mert igazán jó délutánt szereztél nekem, s amint látom, másoknak is. Jót nevettem verseden.
Üdv. Kata
Kedves Kata!
Amikor kicsit megenyhül az ősz, előkóvályognak az őszi legyek. Hol a nyári fürgeségük és a reflexük? Ha nagyon borongós az idő, néha én is olyan vagyok, mint az őszi légy. Még szerencse, hogy nem vadásznak rám pl. újsággal, hogy lecsapjanak. :))))
Szeretek néha ebben a műfajban tevékenykedni, mert elég mostoha gyermeke az irodalomnak. S én lehetek az "édes mostoha" ilyenkor.
Örülök, hogy vidám perceket okozott neked a versem. Ezért már érdemes volt megírni. 🙂
Üdv.: Alerth
Kedves Kata!
Amikor kicsit megenyhül az ősz, előkóvályognak az őszi legyek. Hol a nyári fürgeségük és a reflexük? Ha nagyon borongós az idő, néha én is olyan vagyok, mint az őszi légy. Még szerencse, hogy nem vadásznak rám pl. újsággal, hogy lecsapjanak. :))))
Szeretek néha ebben a műfajban tevékenykedni, mert elég mostoha gyermeke az irodalomnak. S én lehetek az "édes mostoha" ilyenkor.
Örülök, hogy vidám perceket okozott neked a versem. Ezért már érdemes volt megírni. 🙂
Üdv.: Alberth