Az Univerzum Hangjai
Réges régen már, valamikor a nyolcvanas évek kezdetén
Alakult egy banda, mely újraértelmezte a brit popzenét.
Nevük magyarul annyit tesz: megújuló divat,
Bár úgy is fordították már: stílusos távirat.
Tizenhat évesen hallottam először róluk,
Bár korántsem voltam akkor még hódolójuk.
Új és megdöbbentő hangzásuk millióknak csavarta el fejét,
Szintetizátorral adták vissza lelkük minden neszét.
Borongós és energikus dallamok sora tette őket híressé,
Az énekes és a dalszerző előre is léptek istenné.
Sikerükben nem volt semmiféle túlzás,
Nem fenyegette őket hirtelen széthullás.
Egy egész korszakot határoztak meg, nemcsak a zenével,
Átformálták az öltözködést, nem érhették be kevéssel.
A rajongók számára egy addig ismeretlen életérzést tettek valóssá,
S igényes szövegek tekintetében sem váltak soha adóssá.
Meglehet, én csupán jóval később élhettem át e közeget,
Diákkoromban mégis e zene került hozzám a legközelebb.
Többet adott sokkal, mint a legtöbb gépzene,
Mert náluk az összes szövegnek meg volt a lényege:
Ellenezték a kapitalizmust, mert ott minden nagyban számít,
Másképp látták az Istent, s tudták, a szerelem önmagában kábít.
Az emberek emberek, egymás közt miért nem tesznek rendet?
Különös szerelem. Karrierjük csúcsán élvezték a csendet.
S most itt az új korong: az "Univerzum Hangjai"!
Lám, még nem áldoztak le az együttes napjai!
Bár a zene kopottabb, nem úgy szól, mint régen,
Ugyanaz az érzés, a Földön és az Égen!
Hisz ugyanolyan irammal nem tudnak haladni,
De még mindig képesek a nagyérdemű előtt sikert aratni!
Idősödő popsztároknak tapsolnak a kezek,
Bejárják a világot a basildoni szelek.
11 hozzászólás
Kedves Tamás!
Látod Tamás ez a vers nekem egy novum. Azt irod, hogy szabad vers. Kétszer háromszor is elolvastam, és kérdetem magamtol: Miért szabad vers? Öszintén meg mondom nem tudom.
De látod, talán pont ezért, annak ellenére, hogy tetszik a formája sohasem próbálnék, ameddig a tudásom a szabad versröl nem emelkedik magassabb szinntre, magam is egyet írni. Ahogy olvastam a rimek itt is léteznek, habár egy kicsit más formában, de nekem tetszik. Magárol a eggyesületröl nem tudok semmit sem mondani, mert én mindig a tánczene rajongója voltam, és maradok is.üdv Toni
Érdekes, de jó elemző vers az együttesről. Gratulálok versedhez és köszönöm hogy olvashattam
Kedves Toni!
A vers maga a Depeche Mode együttesről íródott, amit tinikoromban valóban nagyon szerettem, de néha még ma is szívesen hallgatom.
Azért jelöltem szabadversként, mert a gondolat eléggé hirtelen jött és kevésbő törődtem a szabályokkal és bár rímek vannak, a szótagolás példaul elmaradt.
Ha úgy vesszük, minden írásom szabadversnek mondható, mert egyáltalán nem tartom be a hagyományos versírás szabályait.
Elég nehéz is lenne ezeket ebből a szempontból elemezni.
Köszönöm, hogy írtál.
Üdv.:Tamás
Szia aphrodite!
Örülök, hogy olvastál és én is köszönöm az értékelést.
Üdv.:Tamás
Szia!A versedben a nosztalgia oly szép!Az együttest nem tudom , a lényeg talán nem is ez.
Üdvözlettel:Selanne
Kedves Selanne!
Ahogy alább már írtam, a Depeche Mode-ról szól a vers.
Örülök, hogy sikerült kellemes nosztalgiát adnom a versnek.
Köszönöm, hogy olvastál és véleményt írtál.
Üdv.:Tamás
Kedves Jerrynostro, gondolom tudod, hogy én is szeretem a Depeche Mode zenéit 🙂
Szia!
Egyáltalán nem baj, hogy szabadvers, a témához illik a formája. Régebben én is Depeche Mode rajongó voltam.
Rozália
Kedves Tamás!
Csodásan megírtad őket! Olyan andalítós, tök jó!!!!!!
Gratula!
Üdvicsek!
Kedves Rozália és Nairi!
Köszönöm szépen a hozzászólásotok, azt hiszem, szabadversek tekintetében se fogok ennél már messzebbre merészkedni soha.
Gimnazista koromban már írtam róluk verset, de az rosszul sikerült, ez itt most újraírva jobban megállja a helyét.
Igen, az volt a célom, hogy kicsit nosztálgiázós és "andalító" legyen, örülök, hogy ilyen visszajelzéseket kaptam.
Üdv.:Tamás
Szia Tamás! 🙂
A “Véletlenül” hozta elém ezt a versedet. Örülök, hogy megtalált, mert ebből is látható, hogy az elmúlt évek alatt mekkora utat tettél meg a költészetben. Egész másképp írsz ma, sokkal érettebben, mélyebben. 🙂
Szeretettel: Kankalin