Az út közepén

Az út közepén ott áll a Te és Én,
Átölellek, elveszik a Te és az Én,
Egyek vagyunk, úgy, mint régen
Éltünk előtt fenn vagy mélyben,
Az idő megáll, már nem számít,
Lelkünk kapta azt, mit áhít,
Csend vesz körül, lelkünk egyben
Egyesülünk hiszekegyben.

Fújhat a szél, eshet eső
Velünk van a közös erő,
Indulatok meg is szűntek,
Szeretetben el is tűntek.
Égi mosoly, tested meleg,
Szemeidben fürödhetek.
Nincsen semmi, és mégis minden
Aranyfény a legfőbb kincsen.
Lelkünk dobbant, Most egyszerre,
Nem is kérdés, hogyan merre.
Szabadon és egymás mellett,
Levettük az ítéletet.

Megbocsátunk jónak-rossznak
Örülünk az élethossznak
Mit egymás mellett megélhetünk
Mert szeretünk, hát nem félhetünk