Az utálat!

Csak lassan lépkedek az utcán,
Csak káromkodok nagyokat durván,
Szidok én fiatalt és öreget,
És eztet a nyomorult életet.

Mint a birkák vonul a nép,
Az utálat apró cafatokra tép.
Vár az iskola, vár a munka,
Mintha azzal előbbre jutna.

Szemükkel néznek, nem látnak,
Ahogy ott a vágóhídon állnak,
S darálja be őket az elvárás:
Hódolj be vagy repülsz! Elvtárs!

Legyél csak kommersz, divatmajom,
És te leszel majd minden bajom.
Megeszed, beveszed s megteszed,
Mert ami volt, nincs! Az eszed!

Utálom ezt az egész kötélhúzást,
Utálom az eltiprást, a bezúzást!
Utálom ezt mind, s ezt vállalom!
Utálom, érted?! Szívből utálom!!