Szunnyadó parázs, mi felizzik hirtelen?
Vagy lobogó láng, mely perzseli a szívet,
Majd hamuvá válva teljesen eléget?
Esetleg csak durva, ösztöne a testnek,
Melyből fajfenntartó párzások születnek?
Nemek kívánsága, lélektelen játék…?
Vagy istentől kapott édes szép ajándék?
Nem tudom a választ, de érzem itt belül,
Ha az őszinteség és a hit elkerül,
Akkor nincs szerelem, hamisak a fények
Nem száll a magasba és meghal a lélek.
2 hozzászólás
Jól megírtad gondolataid.
Uhh. Gyönyörűen fogalmazol, és a témáját tekintve is nagyon jó. A rímeid is nagyon tetszenek, pedig én nem szeretem őket, mert nagyon sok helyen korlátokat érzek a versekben, de Nálad még a halvány gyanúja sem merül fel semmiféle korlátoknak.
Szóval gratulálok, élő bizonyíték vagy arra, hogy a rímekkel már pedig lehet bánni 🙂
Van mit tanulnom, még akkor is, ha nem nagyon írok rímelős dolgokat… Köszönöm!