Rendhagyó nap, tavasz a télben,
galambok hada morzsát csipeget.
Arrébb egy kukát túr elnyűtt ruhában
bozontos hajú embergyerek.
Tűsarok kopog a zsúfolt téren,
elegáns kabát a földig ér.
Amott a tér egyik szegletében
valaki szerényen utca-zenél.
Megáll mellette sok kíváncsi ember,
a befőttes üveg dalra fakad,
két rövid pálca a zenész kezében,
vízkottájával , békességet ad.
A Monti csárdás, s más ismerős dallam…
Ezüst bőröndbe koppan a pénz.
Köszönöm mondja, s játszik tovább,
szívből teszi az utcazenész.
Nincs sok ideje, előre lép,
hallgatná tovább a furcsa zenét…
Finom kezével a lelkét is adja,
Ötszázas lapul az ezüstdobozba’.
Egyszerű színpad, de meseszép,
dajkálja napjaink jaját.
Egyetlen ember feledteti
ezernyi másik bánatát.
Tiszteld koncertjét, állj meg mellette!
Tehetné másként, de hálánkból él.
Boldog, ha csattan sok tenyér felette,
az élte, ha nekünk utcazenél.
4 hozzászólás
Remek vers, kedves sorsforduló! Átjött a hangulat, amit közvetíteni szerettél volna 🙂 Egy apró észrevétel: az 5. vsz.-ban megbotlik a rímképlet, addig ABCB, abban a versszakban viszont AABB – javítani kéne, megérné.
Köszönöm Netelka a véleményezést. Átgondolom, de nem biztos, hogy egyik napról a másikra megoldom.
Edit
Kedves Edit!
Nekem nagyon tetszett a versed.
Bevallom én nem szoktam annyira figyelni a rímképletre, mindig oda teszem ahol fel akarom hívni a figyelmet a mondanivalóra.
Ez a vers így jó ahogy van.
Üdv: József
Drága szhemi!
Te egy kicsit elfogult vagy velem szemben.
De köszönöm .
Edit