Az utolsó fohász

Félek az élettől,
félek a haláltól,
félek minden jótól,
az utolsó fohásztól.

A gyertya lángjában
meg nem élt életem látom,
az ima halk szavában
utolsó sóhajod hallom.

Vörös fény, te fenséges éj!
Jöjj, ragadj el engemet!
Reptess, mint törött szárnyú angyalt,
ki a földön megremegett.

Könnyezik az ég,
a csillagok is félnek,
az utca fagyos csendjében
hideg testtel reszketek, megvetem az életet.

De még egyszer utoljára
az utolsó titkok bársonyába
eltemetve elrebegem nevedet.
Mert én szerettelek…