Tüskésdótok a világnak homlokán.
A fájdalom a velőkig hatol.
Hinni akar a tegnapi lator,
pedig sok bűn virágzik a nyomdokán.
Lelkünkbe migráló kételyek nyomán
arcunkra égett a keresztfa-sor,
s tétova bűnbánatunk felkarol:
lehet a megváltás legnagyobb csodám?
Tékozló életünknek nagy az ára,
de ha el kell majd jutnunk Golgotánkra,
ott ne magunkat mentsük dadogva!
Ahogy a véges világ szele megint,
érezzük,fentről valaki letekint,
s mintha az űr is fénnyel ragyogna!
1 hozzászólás
" Tüskésdótok a világnak homlokán."
" Lelkünkbe migráló kételyek nyomán"
Finom áthallások a mai állapotokra.
" Hinni akar a tegnapi lator,
pedig sok bűn virágzik a nyomdokán."
Lehet, hogy mást értünk alatta, de ha azt, akit én is, akkor telitalálat.
Egyébként nagyon jól sikerült szonett, a tercinák a tartalomtól is önállóan ragyognak. 🙂
gratulál: LP