az üveg mögött

csukódik egy ablak
arcomon végig fut a fény
Nap-árnyék csap a szemembe
hunyorognom illenék

belenézek a pásztázó fénybe
szemem sarkában gyűlik a könny
kilincs fordul az ablakon
egy kéz időz a függönyön

megáll egy pillanatra a Nap
alakom látom a távoli üvegen
belül is egy arcnak kell lenni
tekintetemmel keresem

eltűnik a kéz
a függöny utolsót rezzen
távolodó alakot képzelek
halványul az emlék bennem