Csak azért fáj a szó olykor,
mert szemedből olvasom,
mint leki karcolat úgy száll felém.
Régen elcsosszant szerelmes időkről,
elmúltakról,
óh, fájó feledésről mesél,
távolodó zene kísért,
Sajgó dallam,
hogy halljam
sokáig még
a nehéz emlékezést,
mi időbe ír
mosolyból szőtt kérelmet,
keresve még élő értelmet
meghalt csókoknak.
6 hozzászólás
Nagyon szép az emlékezésed!…a 3. sorba nem lelkit akartál írni???
Nagyon tetszik ez a megszemélyesítésed!
"mosolyból szőtt kérelmet,
keresve még élő értelmet
meghalt csókoknak.
Üdv: Lyza
Az első két sorod…benne van minden. nagyon jó vers. Gatulálok. Alex
Nagyon szép vers, elmerengtem egy kicsit, főleg az utolsó két soron.
szeretettel-panka
Nagyon szép. Az a "leki-lelki" elírást én is észrevettem, illetve abban a sorban az "úgy" elé hiányzik egy vessző. De ezen apróságokat leszámítva nagyon szép a vers.
"elcsosszant szerelmes időkről," Nagyon találó! Kedves Gyogyo! Igazán tetszik a versed, egészen magával sodort. Gratulálok!
Szeretettel: pipacs 🙂
Gratulálok! Olvasom, merengem, és megható!
Szeretettel:Selanne