Azért, mert

Oka van..
annak, hogy lehetek.
.Az apa óhajtá
És hát jómagam is,
Van-anya méhéből
"Menjek már kifele!"
(Van-anya őssejtföld
légét szívja be-ki.)

Oka van
annak, hogy remegek.
Hogy koporsómat
én őrangyalom-e?
az, aki majd nyitja?!
És félek, nehogy a
cica ki!öttyintse
tányérból tejemet.

Oka van
annak is, bizonyos,
hogy örülök mindég
Infernóban, ahol
vagyok én, sátán
tüstént oltom el a
tüzeket és ez szép.
Éget, fáj, ne tegye.

Ennek is: valamit
cselekedünk, hiitből!!
Mindig, szüntelenül.
Ahogy emelked' nézd
és süllyed le kezem.
-Hiszi, hogy így lesz jó.-
Ám nem csap le soha
legyeket és fácánt.

Oka van annak, hogy
elméláz a fa, hogy:
kenyeret érleljen?
És hullassa hova?
Kezed elé vagy tán
Merkúrföldre? (Igen,
ezen is eltöpreng.)

Oka van.
Hogy minden legyek,
hatalom és jóság,
bölcsesség s a csoda.
Vagyok is-ím, nézd meg.
végigjött utamat.
De ha odébbállhatnék-
(Ő vagy más keres-e?)

S célunknak mi oka?
Hogy alakuljunk át
jéggé, végezetül
be-betelítsük mind
-sok részecskeatom-
a szoba vákuumját?
Épp mint víz a patakot.

A szoba vákuumját.
István óhaja, hogy
a teremét inkább.
Konyháét? Erika.
De ugyanígy Miklós-
mert jó távcsöve biz'
sohase fér másutt
el.