I.
Ha játék-baba lennék,
úgy szeretnék játszani,
hogy fájjon,
akárcsak az életben
a játék veled,
csak most neked.
Ha porcelán-baba lennék,
porcelán fejemet a falba
verném,
hogy te meg ne tehesd
előttem.
Ha rongy-baba lennék,
kezemet saját kezemmel
tépném ki helyéről, mielőtt
még tűzbe tennéd
helyettem
ön-feláldozáskor.
Ha kisbaba lennék,
s te a kebledhez emelnél,
nyilván nem tudnám,
a kígyó nem én vagyok,
de mégis találnék
a kiságyban valamit,
amit időben
bekaphatok.
II.
Halkan osonsz be az életembe
újra,
hogy adjak megint,
megint csak adjak.
Kifordítom a zsebem.
Te megsimítod fejem,
mert másra gondoltál.
És mosolyogva lopsz perceket
az életemből,
aztán hangos léptekkel
kivonulsz;
S én utánad intek,
miképpen búcsúzni szoktak.
Ég áldjon!
Isten velem!
2 hozzászólás
Szép vers, és nagyon jól van megírva!
Kedves Tlillan!
Tartalmilag nagyon érdekes vers. Extrém indulatok.
Ha tehetném azt írnám ide inkább nem tudom miről szól a versed, de nem tehetem.
Mert nagyon értem és érzem a versed.
Ági