Mind elfoglaltuk helyünket.
Talán tanítani jött valamit?
(Én még játszadoztam kicsit
néhány üveggyönggyel s
egyéb kacattal.)
Ő állt az asztal
mellett, zsebében matatott,
elővett talán… egy kréta darabot?
Betűket írt, lelkesen magyarázott,
nekünk akarta adni az egész világot.
Az asztalán füstölgött néhány lombik.
(Vagy nem tudom mik,
mert épp hajtogattam egy szép papírrepülőt!
Vagy vonalzóval böködtem a mellettem ülőt?)
Ő lelkesen rajzolt, vetített.
(Nem emlékszem miket.)
Az óra vége felé elővett egy szikét,
felvágta mellkasát, s kitette a szívét
az asztalra. Nekünk.
Néhányan felemeltük a fejünk.
Azon az órán nem figyeltem,
a következménye csak ennyi:
Fogalmam sincs, hogyan kell szeretni.
14 hozzászólás
Szia!
Az élet iskolájában ült az osztály, gondolom, és aki nem figyel, az bizony lemarad néhány tantárgyból. Mondtam már, hogy egyik kedvenc italom a gyömbérsör, és üdítő? Te mindig nagyon üdítő vagy.
:-)))
Ilyen tanárokból kellene nagyon sok. Akkor figyelned kellett volna.:) Nagyon jó a versed.
Üdv: Colhicum
Hát ez is nagyon jó lett, mint a többi! 🙂
Szia!
Nagyon jó vers. Mindkét oldalon tartózkodtam és tartózkodom, ezért kissé fájdalmas is a számomra.
Maristi
én sem figyeltem, mert valaki böködött egy vonalzóval…
Most viszont nem hagyod, hogy ne figyeljünk rád. Nagyon jót írtál, ismét 🙂
Hanga
Valóban Gyömbér! Mi nagyon is figyelünk Rád! Mert nagyon figyelemre méltó, amit a szavakkal művelsz:) Gratulálni tudok csak ismét!:)
Sziasztok! Köszönöm, hogy olvastátok ezt a verset…és a hozzászólásaitokat szintén köszönöm.
Elgondolkoztam, és arra a következtetésre jutottam, hogy valószínűleg lemaradtam valami fontosról "egy órán"…és nem tudom, hogy be lehet-e "pótolni".
Összekeveredett bennem a tanár és a rossz gyerek. Hányszor érzi azt az ember, hogy mindent megtesz, és mégsem sikerül "átadni a tudást"…és hányszor rosszalkodik "ott a másik oldalon"…
Üdvözlettel: Gyömbér
(..és néha "böködjük" azt, aki figyelni szeretne…)
Gyömbér!
Tulajdonképpen tanulságos
ez a történet,
mindenkivel bizony
ez megtörténhet.
Ahogy írtad, így igaz az egész!
Remekül fontad megint a szavakat!
Gratula!
Szia!
Nagyon szép vers, tetszik, hogy a szívét kitette az aztalra nektek. Bizony ez így van, gyakran nem figyelünk, és a szeretet elmegy mellettünk.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm.
Rozália…vagy mi megyünk el a szeretet mellett…
Szia Gyömbér!
Nagyon eredeti vers, mert a gondolat is az, amit megfogalmazol benne… Hát igen, az a baj, hogy sokszor nem akkor és nem arra figyelünk, amikor és amire kellene…
Gratulálok! Klári
Kedves Klári!
Köszönöm, hogy olvastad ezt a régi versemet!
Valóban így van, hogy időnként fontos dolgok mellett megyünk el. Aztán amikor rádöbbenünk erre, akkor időnként már késő…
Szeretettel láttalak, mint mindig!
Gyömbér
nem csak szavakkal, mondatokkal, gondolatokkal, értelemmel, érzelemmel – megborzongtam.
F.