Úgy gondolod, hogy téged senki se szeret?
Azt hiszed, hogy rossz helyre születtél?
Oly halk vagy, mint a kiscica dorombolás?
Azt hiszed, hogy értéket vesztettél?
Azonnal felejtsd el az önsajnálatot,
indul el, menj ki a természetbe!
A lehetőségeket tudom, megleled:
ülj le egy padra, s figyelj a csendre!
Csukd be a szemed, ha tán neked így könnyebb,
jó szélesre tárd ki a szívedet.
Hallod az édes madár csicsergést a fán?
Növények illatát észre veszed?
Hallod, hogy neked zenél a lágy szellő is?
Cirógatja bőröd Nap melege?
Látod, hogy a közérzeted máris jobb lett,
nem szorítja abroncs érző lelkedet.