Reggel még boldog voltam,
Azt hittem enyém a világ!
Szerelmemben bizakodtam
Az egész csalfa délibáb!
Születésnapom van ma
Örülnöm kéne neki!
Hiába a sok szép szó
Mégis a sírás kerülget!
Kinek hazudsz? Nekem? Neki?
Talán sohasem tudom meg!
Nem akarok én így élni
Miért nem hiszed el nekem!
Hogy tudsz így boldog lenni
És hazudni szüntelen?
Hűségre, szerelemre esküdtem
S nem csalfaságra szerelmem!
Ma tíz hónapja tudom
Hogy életedben más is van!
Miért mondod, hogy vége,
Ha életedben helye van?
Legalább is azt állítja,
Szerinted volt kedvesed
Szeretné, ha neki hinnék
És nem pedig te neked!
Mindennapra talál újat,
Mivel bántani tud szerinte!
Hol verset, hol bejegyzést,
Mindennap egy kis döfést!
4 hozzászólás
Szia, kedves Vörös Démon, nehéz most hozzászólnom a művedhez, arra gondolva, hogy a való élet és a fájó tapasztalat volt az ihlető.
Művedre, mint alkotásra reagálva: rendkívül kifejező, szerintem tisztán érezhetőek az érzések, melyek ott vannak mögötte: Kétely,-igen, csalódottság, és harag is.
Szerintem jó, hogy kiírtad magadból.
A vers engem megfogott és elsodort magával a fájdalma is.
A ,,tetszett” nem a jó szó a művedre, nem használnám ezt a szót a témája, a benne megszólaló érzések miatt; inkább: átéreztem, együtt éreztem veled.
Mint írás, nagyon jó és kifejező, ha pedig valós tapasztalat húzódik mögötte: remélem, hogy a boldogság azóta újra megtalált.
Szia Adrienn!
Sajnos valóságos tapasztalat van a vers mögött. Úgy érzem újra felhőtlenül boldog lehetek, de a kétely egy darabig még biztosan marad. Főleg, hogy mindent megtesz a másik, annak érdekében, hogy ne legyek nyugodtan boldog.
Üdv: Gabi
Mindenkire vár Valaki..aki az igazi.. és el fog jönni, bár elnézést, nem akartam okító lenni..
Sok a keserűség a soraid közt.
De átélhető szép vers, olyan életkép.
Tuti, hogy jobb lesz.
Üdvi: dp
Nem vagy okító és meg van az igazi, csak néha előjön a múlt és az rossz emlékeket ébreszt bennem.
Üdv: Gabi