Reményt, halált, szenvedélyt kapok.
Szárnyatlan repülést,
Szüntelen lüktetést,
Gyorsuló dobbanást,
Néma robbanást.
Várom, hogy kitörjön,
A forróság enyhüljön.
Mit mondanak eleink,
veszítsük terheink.
Álmodjuk álmaink,
Éljük vágyaink,
Csókoljuk csókjaink.
Mézed ízét a számban
érzem. Forró lázban…
Tüzes érintés mámorát,
Szerelmünk lábnyomát
Tapossuk múltunk,
egymásért nyúltunk.
Mint puha párnát,
nappalok álmát,
lelked megfogom,
magamhoz szorítom.
Engedj közelebb!
Benned könnyedebb
Lelkem gondtalan,
lebeg súlytalan.
A ketrec délibáb
hamis látomás.
Szabad szellem
lakik bennem.
Repülj velem…
2 hozzászólás
Kedves Balu!
Lírád felkeltette a figyelmem.
Valóban mesterien bánsz anyanyelvünkkel, jól használod ki a nyelvből adódó lehetőségeket.
Szép, ritmusos verset alkottál.
Üdv.:Tamás
Kedves Balu!
Tetszik amit, és ahogy írsz!
Gratulálok!