Víz
vagyok legbelül,
Színtiszta azúr, mi
Kifolyik kezeid közül
Visszafordíthatatlanul
A Föld felé,
Keresve árkát
Honnan ki nem tér
Majd sosem,
S harcot vív azért
Hogy megbékélve
Csendes hullámokat vessen,
De hogy eltévedjen,
És elsodorjon haraggal
Lehetetlen legyen,
Hisz megtalálva
Hűs medrét már csak
Nyugalomban remél,
S harmóniában
Él.
Azúrvíz
Szerző: Hayal
2 hozzászólás
Szia! A versed tiszta és szép, mint az azúr. Kedvenc drágakövem. A cím érdekes párosítás, ötletes! Üdv.: Doreen
Kedves Júlia!
Elmélkedő versed címe is nagyon szép, mert csillogó.
Tetszett az egész versed, a zárása is:
"…Megtalálva hűs medrét, már csak nyugalomban remél, s harmóniában él."
Egyébként szép, hogy korabeli költő-elődeink verseit figyeljük, azonban azt a módszert, hogy a versek minden sorát nagybetűvel írjuk, már jobb, ha elhagyjuk, s jobb, ha a mondatokat figyelembe véve írjuk a verseket.
Szeretettel: Kata