B.U.É.K.

Boldog új évet kívánok

Amikor először éreztem szerelmet
még szinte gyermek voltam
s meg akartam ismerni az egész világot
munka és szerelem után loholtam
mégis alig találtam boldogságot
s most hogy szívem lassan
holtan roskad össze de agyam még jár
rá kellett jönnöm ötvenen felül már
nevetséges űzni az elérhetetlen vágyat
kereshetnék magamnak egy
menhelyi műbőrborítású ágyat
vagy örök fekhelyet maradék poromnak
mert ma már az állam és talán a család is
inkább pusztulni kívánnak
jobb ha kivonulok a pusztába
megadva magamnak az örök szabadságot
megváltani nekem sem sikerült
ezt a korhadó nyomorult világot

bolondság azt gondolni megvár
oltva a szívek vágyát
lelépni a járt útról
dolgozni halálig
oktalanság
gondolhattam volna
új Golgotákat járva
jelöletlen sírok fölött lépdelek
érhetetlen vágyak között
vágyom a szépre
etetnek sok malaszttal
titkok között járok
közönyös képekre nézve
iszom az elpiszkolt vizet
vezeklő népek tucatjait
áldást hozó kézbe adnám
nem tudom, nem tudom
olyan kor-e ez amelyben lesz
ki belép az elmúló helyébe.