A semmin átvitorlázó gondolatok.
Napláng, félelem,
percek keringője,
bíbor vitorlák.
Kétfelé ágazó út,
elkopott jelzőtábla,
szétszóródott
agyvelők szürke foszlányai.
Kilőtt töltényhüvelyek
egy elképzelt, fekete
betonpadlón,
puskaporszag,
mi betölt több mint
három dimenziót.
A barna keretek
közül dezertált idő.
Fel-felbukkanó igazságok.
Nincs
újrakezdés.
2 hozzászólás
Mintha egy filmet látnék magam előtt leperegni. Nagyon jó, nagyon tetszik.
Kemény vers.Horrorisztikus!
Szeretettel:Kriszti