Kismadár vagyok,
falom a napot,
éneklek neki,
nem kell már dzseki.
Bogárka vagyok,
pattanok nagyot
mászkálok fürgén,
fürdöm víz tükrén.
Méhecske vagyok,
a vödröm ragyog,
készül a mézem,
megkopik éhem.
Bárányka vagyok,
bégetek nagyon,
nyakamban csengő,
tele a bendő.
Nyuszika vagyok,
füleim nagyok,
fűben lapulok,
gyorsan elfutok.
Halacska vagyok,
vízben loccsanok,
pikkelyem ezüst,
kukac a menüm.
Kiskutya vagyok,
szeles kis csahos,
vendéget fogadok,
postást megugatok.
Mókuska vagyok,
mogyoróm vagyon,
téli csemege,
odúm rejteke.
Sünike vagyok,
almákat rakok,
hátamon viszem,
ez lesz a kincsem.
Eljött az este,
csillagos tente,
aludjál kicsit,
szeretlek picim.
4 hozzászólás
Aranyos. Akár felnőttek is értkelik az ilyet, amint most én.
tetszik, hogy minden vsz.-ben más-más állatka jelmezébe bújtál, és a legjellemzőbb tulajdonságait, élőhelyeit mutattad be. A kedvességet a ritmika és a rímképletek is erősítették.
nekem valahogy a báránykáig tűnt igazán jónak, kidolgozottnak, odafigyeltnek, onnan picit futószalagízű – lehet, innentől már elaludt az gyermek? 🙂 – viszont addig egészen jó kis strófák születtek, sőt úgy éreztem, hogy a negyedik sorokban mintha rejtett kikacsintást, fanyar realitást, felnőtteskedést is tudatosan, s szerintem kívánnivalóan alkalmaztál.
A süni hátán hordott almák miatt picit haragszom, mert bár aranyos, és jól mutat, de erősíti a gyermekben azt a butácska sztereotípiát, hogy a sünik így szerzik az elemózsiát, ráadásul azt, hogy növényevők. Igaz, elszörnyednének, ha megtudnák, a süni a tüskéit bizony ellenük is növesztette, és undormány bogarakat, gilisztákat eszik.
üdvözlettel: G.
Tökéletesen igazad van mindenben, amit leírtál… éreztem….elfáradtam a közepénél, de menni kellett, kifulladásig….vonszolt az ihlet, csak nem vettem észre, hogy elfogyott mint a lucskos agyonhasznált szappantöredék, ami már csak textilt jelölni jó…..
Köszönöm, hogy figyelsz rám. 😪🌺😪
Aranyos versike
Határeset Andrea. Boldog névnapot! ❤