Fordulna, de hiába Bámul csak, de mit várhat Az, kinek élete nem sajátja Bábu csak, fény nélkül ül magában Kecses kezek húzzák, s ő mozog falábbal De a hosszú madzagok végén lóg A megfáradt lelke; ha szabad lesz, békét szór Gyönge, halovány testre.