Szürke felhők fátyla szélén
rejtőzködő nap dereng;
levéleső lágy dalában
őszi nyárfák ága leng.
Sárga fényre vár a meleg,
pára fedi a hegyet;
eső csöpög bizonytalan:
frissíti a füveket.
Képzeletem nyárban táncol,
a bús ősznek nyoma sincs;
álmodozik angyaláról:
finom érzés, nem bilincs.
Meleg napra emlékezik,
mikor lelkem rád talált:
kék és arany ragyogásba
fontad a látóhatárt.
Szavad kedves csicsergése
szélben szálló tündérdal;
neved, hogyha lopva súgom,
madárhangon megszólal.
Szép szemeid ragyogását
Tükrözi a tenger-ég;
nézem, nézem és csodálom
bájos arcod rejtelmét.
Utamról ha visszatérek
újra őszi táj fogad,
de a szívem derül, lángol:
így őrzi mosolyodat.