2026. május 5., kedd
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    egyéb

    Bájos vattacukros

    AlkonyiBy 17 hozzászólás514 megtekintés

    Napsugaras október a városban,
    szertenéző szempillákpárosban.
    Ezüstös szemeimen csillagok,
    sálam fonalain préselt lila fények,
    szerelmes tarka bájos regények.
    Baljós felhők vattacukrot szitálnak,
    rózsaszìnűre festik fakó orcámat.
    Vén zenész a város utcáin danol,
    fekete tulipán kezemből felé hajol.

    Share.

    17 hozzászólás

    2. Bödön on

      Szia Alkonyi! Ez a vers (is) elsősorban a hangulata miatt tetszik! Már a címe is igéző: bájos vattacukor. Tényleg bájos, feledteti a fekete tulipánt, ami kezedből a vén zenész felé "hajol" (Az utolsó két sort kicsit nehézkesnek találom, de lehet, mások nem, s lehet, hogy nekik van igazuk!!! 🙂 🙂 🙂 Üdv: én

      • Alkonyi on

        Szia Bödön!

        Ha hangulatokat tudok festeni,akkor már megérte 😄😊
        Igazat adok Neked, én is utólag nehézkesnek érzem azokat a sorokat.
        Talán az álomvilág ébredését nem így kellett volna ábrázolnom 😊
        Lesz ez még így se 😄

        Számít a véleményed😊
        Köszönöm,hogy "jöttél" .

        Üdvözlettel: Alkonyi

    6. túlparti on

      Tisztelt Alkonyi!
      A vattacukor nyúlós, ragacsos – nagy ritkán, azért jó.
      Az Ön versei nem ilyenek; nagyom jó ez így!
      Pici "kekeckedés" részemről, bár ez nem az én reszortom "szok itt lenni".
      "szertenéző szempillákpárosban…" Szerintem itt egy szóköz hiányzik.
      De, ha így akarta, legyen így! Szeles, szeleburdi!
      Maradjanak hangulatai, és utólag is boldog születésnapot kívánok!
      Tisztelettel: túlparti
      /Köszönöm, hogy olvashattam!

    Leave A Reply