Csendes az óra, folyása lehajlik a lét peremére,
úszik az égen a Hold, régi szerelmeket olt,
Fázik a táj, takarózik a fellegeit megölelve,
már eleget zakatolt, múlik az éjben a volt.
Lányok alusznak, a homlokukon puha ráncok időznek,
báli ruhájuk, amint flittere visszakacsint,
omlik elontva a széken, a fodrai szerte redőztek
réveteg ág-bogain, táncot idézve megint.
Messzi mesék gyülekeznek az álmok alá furakodva,
vajh hamarost jön-e még, ő, ki az este kezét
oly sutamód remegő, de erős tenyerébe szorítva
súgta szerelme hevét, ó, vajon eljön-e még?
2 hozzászólás
Kedves Imre!
Remek forma,remek tartalom!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Köszönöm, kedves sailor.
Barátsággal, Imre