Még csak a távolból sejlik fel az ősz,
de az elmúlás már gyöngén szívemre
esőz, ahogy feldereng az első ránc
a nyár barnára sült, derűs homlokán.
Elrozsdállnak a napok. Hullik a nyír,
a platán, már nem perzsel a déli
napsugár, s a zsivajgó Balatonról is
hazatérnek lassacskán a nyaralók.
Mert újra és újra elöregszik az
év. Kiürülnek a strandok, elcsöndül’
a tihanyi rév, a füredi Annák
táncrendjükből papírhajót hajtanak,
s bár még vitorlások szelik a tavat,
az augusztus végi alkony lustán és
konokon nyúlik el a félárbocra
eresztett és színehagyott partokon.
4 hozzászólás
Elsőre kicsit közhelyesnek éreztem, de aztán rájöttem, hogy milyen gyönyörű! Az “elrozsdálnak a napok” remek kép, de szerintem egy l-lel írják. Az “elcsöndül” szó, a “félárbócra eresztett partok”, stb. annyia szépek! Köszi, Poppy
Szerintem viszont “két” el, de utánanézek
(Szerintem akkor lenne egy “l”, ha én rozsdálnék el vmit, már ha ilyen létezik, azaz mondjuk valami fémet direkt vízben áztatnék, hogy elrozsdásodjon. De ez magától rozsdálódik el, azaz “elrozsdáll”. De ígérem, hogy tényleg megnézem a helyesírási szótárban, de az a melóhelyemen van :))
Köszönöm!
Örülök, ha nem közhelyes, legalábbis tényleg törekedtem rá. A cím biztos az, de nem találtam jobbat, pedig sejtettem, hogy a “Balatoni alkony”-ra kevesen nyitnak rá, mert túl sokat nem tartogathat. Örülök, hogy nem pattantál le a címről
Remekül visszaadtad az őszhöz közeledő esti Balaton hangulatát.
Netelka, én sem a “Balatoni alkony”-ra kattantam, hanem a szerzőre
Szokás szerint nem csalódtam, versed visszaadja az “utószezon” még nyárnak tűnő, de ősz melankóliáját sejtető hangulatát, s ez most kicsit meg is ült rajtam. Szép vers. Üdv.: Zsuzsa