Balatoni anziksz

Képeslapot adtam fel tőlem, magamnak.
Rajta állt: kösz aggódásod, jól vagyok.
Remélem, odaér a lap még jó időben,
Örülsz, ha én majd hazaérek,
Olvasom, semmiképpen nálad nélkül,
Így te is majd velem elolvashatod.
Csak hogy tudd! Kalandok nélkül
Szomorún telnek ám a forró éjszakák,
(Meg zűrös nappalok.)
Nélkülem, tudod, úgy érzem,
Kissé magányosan, nélküled épen
Kissé, túlzottan magányos vagyok.
Csak hogy tudd,
Én magam tőled nélkül,
Nemigen tudom már
Hogy miképpen, hogyan tovább.
Mert, jól tudod, nálad nélkül
Nem oly forrók a nyári éjszakák.
Panaszom valójában semmi.
Közlöm semmi gond, igazán jól vagyok.
Szép az idő, de nagy néha hiányzol,
Takarózz be ám jól, ha fázol!
Kösz aggódásod, igazán jól vagyok.
Itt hideg szél fú át a nádason,
Csak az az ősz szívemben sunyin átoson.
Isten bizony, nincs a csónakomba senki,
Kit ölelhetnék, vénnek jobb már megpihenni.
Na! Nehogy már elhagyjad magad!
Szükségem van rám, na nehogy berúgj ám,
Nélkülem kérlek, a világért, el ne hagyd magad!
Nehogy elhagyd magad, csak semmi simogat.
Ajánlom, locsold meg néha erkélyünkön
Összes vágyódói szomjas virágokat.
Hogy a képeslapot megkaphassam, végül,
Írtam magamnak sok-sok szépeket,
Biztos mi biztos, rányaltam a lapra
Az előírt címletű levélbélyeget…