Családja hiába várt,
fájdalmas gyászhírt kapott.
Nem jön az apa haza,
úgy tudják…, hősi halott!
Ismeretlen katona,
rozsdafolt van szuronyán.
Bakancsa talpa levált,
világok harca nyomán.
Ismeretlen katona
vassisakja kilyukadt.
Átjárta gyilkos golyó,
zsebében búcsúszavak…
Ismeretlen katona,
kormos az arca neki.
Sáros vér körme alatt,
távoli föld temeti.
Ismeretlen katona,
Don-kanyar sírja nevét.
Kósza szél mozgat fohászt
suttogó búzavetést.
Idegen földben pihen,
névtelen kereszt jele…
S asszonya álmaiban
ott ragyog rajta neve.
Dal száll az orosz mezőn,
kismadár bús hangja szól.
Ismeretlen katona
hallgatja lent valahol.
7 hozzászólás
Kedves Albert!
Igazán elmélyült, s bármilyen szomorú is a történet, mégis gyönyörű az ismrtlen katona búcsúztása. S én ezért tartom a háború kezdeményezését az emberek elleni legnagyobb merényletnek, bűnnek, mivel ártatlan emberek esnek áldozatul.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Nagymamám 1906-ban született és 1992-ben halt meg. Átélte majdnem az egész XIX. századot. De mivel szerette gyűjteni a család történetét, így még jobban is vissza tudott emlékezni ősei világára is. Így külön történetként tartotta számon, hogy a nagymamája Görgey tábornokot személyesen vízzel kínálta, amikor serege átvonult a tanyájuk közelében. De Ferenc Józsefékról, az első világháborúról, az őszirózsás forradalomról, a békeévekről és a II. világháborúról is sokat mesélt, amikor gyermek voltam. Az öccse az orosz fronton halt meg, a férje hadifogoly volt és ott ment tönkre, nem sokáig élt, miután hazakerült, az apját meg a fosztogató orosz katonák lőtték le a tanyáján. Szóval ilyen emlékek ihlették a versemet.
üdv.: Alberth
Szomorú a versed megindító, és mennyien áldozatul estek! Gratulálok alberth!
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Bizony, szomorú dolog a háború. Én még akkor nem éltem, de annyiban érintett, hogy a dédnagyapámat, nagyapámat és másodunokabátyámat sosem ismerhettem meg, mert a háború miatt elvesztettem őket, mielőtt megszülettem.
Üdv.: Alberth
Kedves Albert!
Nagyon szomorú szívvel olvastam versedet. A vers szép tárgyilagosan, férfias tisztelettel emlékezik az "Ismeretlen katonáról". Minden karácsony estén előveszünk egy megsárgult borítékot. Páromnak ez a legdrágább kincse. Édesapja levele és egy kis fenyőág porladó tűlevelei.1944.karácsonyán írta, és küldte haza fiatal feleségének és kicsi fiának.A tűleveleknek már a hegye eltompult, de a fájdalom még sokszor beleszúr a párom szívébe. Az apa egy életen keresztül hiányzik.
Köszönöm,hogy olvashattam szép versedet.
szeretettel üdv:Vali
Szeretettel: Alberth
Kedves Vali!
Szomorú történet, lehetett volna egy jó apósod, aki így kimaradt az életedből. De sok embert érintett szerettei elvesztése által a háború. Én is sok történetet hallottam gyerekkoromban, hiszen még csak egy évtized múlt el, amikor születtem, sőt még annyi sem.
Amire visszaemlékszem nagyon kicsi koromból tisztán, az a döbbenet, amikor először láttam a hadirokkant koldusokat Debrecenben a Köztemető kerítése mellett állni, hosszan-hosszan. Emberi roncsok voltak, fiatal emberi roncsok. Alamizsnáért koldultak, mert az új kormány nem köszönte meg nekik, hogy a hazáért harcoltak és nyomorékká váltak. Sőt ferde szemmel néztek rájuk. Én akkor éreztem meg először a mérhetetlen igazságtalanságot. Lehettem vagy 2-3 éves, maximum, de életfilmként maradt meg mindez.