Az ősz is elballag csendben,
Avar zizeg, amerre lép.
Puttonyában ködös emlék
A forró, csókos nyár tüze.
A nap bágyadtan festi még
Színeit a levelekre,
Szüretek illata lebben,
S a fák mögül figyel a tél.
Nézzük az ablakból, Kedves!
Oly vidám, tarka őszi kép…
Mintha észre sem vennénk,
Mi is ballagunk az ősszel.
Hajunk lassan hófehér,
Távolodunk már, jő a tél.
8 hozzászólás
Kedves András! Gyönyörű szonett! Melegséget, békét, nyugalmat sugall, festői képekkel! Jó volt olvasni. Kívánom, hogy mindig ezek az érzések járjanak át! Szeretettel: Andika
köszönöm, kedves Andika 🙂
Kedves András!
Tetszett ez az őszi szonetted.
Annak is őrülök, hogy nem a csúnya oldaláról írtál, hisz az ősz tényleg egy kis nyugodtságot hoz nekünk és vannak szépségei is.
És mire a fejünk borúl őszbe, akkora mi is megnyugszunk.
Üdv: József
Olyan kiválóan végigvezetted, az élet ciklusait, a versedben, óvatosan bájosan, hogy csak ámultam. A forró, csókos nyár tüze….a fiatalság…
Szüretek illata lebben..picit később…
Nézzük az ablakból, Kedves!…középkor…
Hajunk lassan hófehér,
Távolodunk már, jő a tél….idősek lettünk…
Mesteri!!!!!
d.p.
Nagyszerű szonettet alkottál kedves András!
Gratulálok! 🙂
Ildikó
köszönöm, hogy olvastad, kedves József
köszönöm, dinipapa, örülök, hogy tetszett
köszönöm, Ildikó:)