rámcsorgott mindenki megvadult fájdalma
és rámfolyt az ég fénytelen kis kékje
s hagytam hogy lelkem darabokra tépje
oly kicsinyre mintha sosem lett volna
a bánatba tán soha meg nem holna
és lelkem nélkül nem leszek már semmi
nem fog engem már senki sem szeretni
16 hozzászólás
Ez gyönyörű, Hanga! És végtelenül szomorú.:(
Nagyon szép kis vers, nagyszerű, egymással harmonizáló és versenyre kelő költői képek. És igazi, nem csak valódi!
Üdv: én
A te lelkedet darabokban is szeretni fogják! Olyan ez a vers, mint egy könnycsepp: az ember belesűriti minden fájdalmát, de egyúttal kicsit meg is szabadul tőlük. Megérintett!
Üdv: Áfonya
Dehogy nem fognak szeretni 🙂
Nagyon szép sorok 🙂
Kedves Hanga!
Érzelmekkel mélyen átitatott, csodálatos vers!
Rozália
Köszönöm mindenkinek.
Most ennyire futja tőlem 🙁
Hanga
a bánat oly hatalmas…a versedből sugárzik fájdalma, megrendítő szomorú érzést írtál meg Hanga…gratulálok.. vigasz legyen, hogy szavakba tudtad önteni mesterien…
Köszönöm sleepwell.
Hanga
Kedves Hanga!
Annyiszor írtad már meg az én érzéseimet. Most is…és nem is akárhogyan…
Köszönettel: Gyömbér
Én köszönöm, kedves Gyömbér!
Hanga
Nem is tudom, nekem nem bánatosnak, hanem durcásnak tűnik inkább:)
Mindazonáltal nagyszerű verset alkottál.
Tisztelettel gratulálok.
Pedig ez bánat, mégpedig a gyógyíthatatlan fajtából, sajnos. Nagyon köszönöm az olvasást kedves András.
Hanga
Kedves Hanga! Mindamellett, hogy remélem nem saját életedből fakad a vers témája és hangulata, igazán valódi verset írtál, nagyon kifejezőnek találom. Szeretettel, Katalin
Kedves virágének!
Sajnos valódi. a téma és a bánat is. De nagyon köszönöm, hogy olvastad!
Hanga
Szép "lelkis" sorok.Grt.Z
Köszönöm Z. az olvasást és a véleményt is.
Hanga