Nehéz kenyér, nehéz kenyér,
de aki csúf, ebből megél,
szénfejtés megy a föld alatt,
a szén feljön, banya marad!
Olyan csúnya ez a némber,
hogy elbánik minden szénnel,
ha rájuk néz, menekülnek,
a tárnából felrepülnek.
Ha kiürült már a bánya,
banyánk lesz a liftes lányka,
ha ránéz a bányászokra,
feljönnek egy minutumba'!
Legvégül, mint jó kapitány,
seprűnyélre ül e leány,
s elhagyja a bánya mélyét,
megkeresni szívszerelmét.
Kit nem vonz a külső szépség,
s érzelméhez nem fér kétség.
Kilencven év lassan eltelt,
s nem talált még ilyen embert!
De a banya fel nem adja,
egyszer eljő az ő napja,
talán majd egy tárna mélyén,
előkerül ez a legény…
4 hozzászólás
Rég jártam erre, de most megérte. Olyan vigyort csaltál a pofámra, hogy le sem tudom vakarni.
Ezzel csak azt szeretném mondani, örülök, hogy olvashattam.
Üdv: József
Örültem Neked én is!
Mondhatom, hogy csudajó, hogy te mennyi mindenről – na nem is dalt – de
valami érdekességet kitalálni. Hogy tudsz ennyi jó témát összekaparni.
Nagyon jót mulattam a bánya-banya versedről
szép jó éjszakát kívánok, már "sokidő" van!
Kata
Főhajtás humorod előtt, és a többi verseiddel is remekelsz Albert!
Szeretettel gratulálok: Ica