Bár lehettem volna Napsugár,
mely megcirógatja arcod.
Lehettem volna éltető víz,
mely megöntözi a parkot.
Lehettem volna friss levegő,
mely áramolna tüdődbe.
Bár lehettem volna lombos fa,
mely nem kér csak ad belőle.
De én egy gyarló ember vagyok,
ki olykor hibázik, téved.
Tekintetem a rozsdás, őszi
zokogó, bús tájra réved.
Lassan lehull a legutolsó
fáradt levél is a fáról.
Csak az a fránya szél, csakis ő
az ki még veszettül táncol….
Bár lehettem volna…
4 hozzászólás
Kevdes Zsuzsanna! Vágy versed a természet szépségeivel asszocálva nagyon kedves, szép. Az utolsó sorral még nyomatékot adtál versednek. Szeretettel olvastam. Éva
Hálásan köszönöm kedves szavaid kedves Éva 🙂 Kellemes őszi napot kívánok: Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Szép természeti kép és a vágy…Tetszett!
Szeretettel: Ica
Kedves Ica! Hálásan köszönöm, hogy nálam jártál és kedves szavaid. Kellemes őszi napokat kívánok: Zsuzsa