Mint egy szellem,
olykor még befordul azon a sarkon,
ahol nyolc éven át mindig
ugyanúgy állt a sorban.
Falhoz sodort, jelentéktelen
Gyermek.
Azért most is eldarálja
az összetört tükörbéli annyiféle magának,
hogy szeretné ha látnák,
ahogy Hibázik,
Él,
Felnő.
Egyszer, pár év múlva
cigarettát kóstolva,
bűnbánóan megtörni
volna jó – gondolja,
és olyan szívesen hallgatná:
”Nem szabad!”
Bárkitől…
Csak ne lenne annyira sápadt,
mint egy szellem.
Bárcsak Valaki lerángatná onnan fentről…
5 hozzászólás
Mit mondjak?! Elgondolkodtató, és nem a megszokott. Tetszik a stílusod. Jó a gondolatmenet, és számomra a megfogalmazás is remek. Írj még sokat! Jól áll! 🙂
Üdv.:
Serafis
Szia Nola! Tartom magam Serafishoz! Nagggyon érdekes írás…
Üdvözletem
Kedves Nola!
Nem olvastam még Tőled úgy emlékszem, de ez eddig tartott…
Nagyon megfogott a versed, a téma, a gondolatmenet, a stílus…nem beszélve arról, hogy az érzés is ismerős…
Csak gratulálni tudok!
Üdv, Jodie
Hidegrázós egy vers, van benne valami "önpusztító" gondolat, az észrevétlenség mellett. Érdekes, gondolkodtató.
Hanga
Köszönöm a hozzászólásokat. 🙂