Áldom az éveket, a múltba tűnt időt,
amiket meglelek napjaim voltjain.
Megannyi ábándom visz feléjük, oda,
szárnyalván már a múltnak messze partjait.
Egy sóhajtás volt az ifjúság egésze,
pillanatok közül talán egy, a legszebb…
Mi már köddé vált, ködben lelve meg útját,
mit az évek közé idők eresztettek.
Néha megjelenik ábrándjaim között
voltjaimnak némelyik tűnő tavasza,
min már csak a sejtések járnak révedőn,
mi már csak a múltnak ellobbant látszata.
Átmerengtem én megannyi éjt és nappalt
tűnedező éveim halványa felett,
emlékezőn a képzelet árva percén,
ami még ma is léptein egyre követ.
Óh, ifjúságom, botor lelkű éveim!
Ti szépségül voltatok valaha nekem,
szelíd akarásom élő reményei,
értetek volt Istenben mindenkor hinnem.
Tőle kaptam azt, mit érzett szívem érte.
Rövid létű ifjúságom ellobbant már…
De szép volt, ó de szép, álmodni sem tudnék
szebbet, mi emlékül még vissza-visszajár.
Mily' sokszor van úgy, – ma is a múltban élek-
amit adott barangolásaim rétje
a páskó harmatos füvén, a messze szállt
idő, mit követ az ifjúkor emléke.
Barangolva járom mindig a múltat én,
mert szerettem élni, s járni a költészet
útjait, merengve a szavak értelmén,
hol körbeálltak az édesült remények.
Vágyaimban olyan örök tüzek égnek
azóta, mióta nekem kedvessé lett
a versekben megélt megannyi ragyogás,
mit szültek merengésül lelt költemények.
Átlátva az idő mélységes útjait,
miben homályok közt fut el messzesége,
annak a sóhajnyi pillanatnak része,
mit átsző szívemnek ezernyi emléke.
10 hozzászólás
Kedves Zoltán, nem a múlt határozza meg, kivé válhatunk a jövőben… Persze segíthet. 🙂 És olykor jó vissza-visszatérni. S a versek….alkalmat adnak a "barangolásokra".
Szeretettel olvastam versed!
Áldott új évet kívánok!
Szeretettel: gleam
Kedves gleam!
Örülök, hogy olvastad versemet s találtál benne némi értelmet!
Igazából ezt a verset, sok másikkal meg kellett írnom mert
gyönyörű éveket tudhatok magam mögött, mit nem meg-
verselnem hálátlanság lenne részemről, ha már egyszer
írok valamilyen egyszerűbb szinten.
Hasonló gyermekkort tudhatok magam mögött mint a /Tüskevár/
című művében Fekete István leírt.
Bár tudnék olyan szépen írni, mint ahogy nem, sokkal többet és
szebben írnék róla.
Minden rezdülésében bennem él az a gyönyörűséges időszak amit
azokban az években élhettem át!
"Nem a múlt határozza meg, kivé válhatunk a jövőben… " írod.
Bizonyos fokig igaz, de nem egészen. Ugyanis ha a jelenlegi
életünk nem felel meg Istennek akkor nem élhetünk ott az új
világban… folyt…
Igyekszem úgy élni, hogy a Teremtő kedvére legyen
s talán akkor e földön találkozhatom újra azokkal a
szeretteimmel kik már rég meghaltak.
De tudom mennyit köszönhetek nekik, hogy nekem
oly gyönyörű ifjúi évek adattak meg általuk is! S én
nagyon-nagyon hálás vagyok nekik.
Szeretném őket tanítani miután feltámadtak e földre,
hogy mit kell tenniük, /velem együtt/, hogy örökké
élhessenek, s megtanulják kifejezni Isten felé a
hálájukat.
Mert mindennek feltétele van így e dolognak is!
Kedves gleam!
Köszönöm, hogy olvastad versemet, s hogy írtál!
Kívánok sok szépet és erőt a mindennapokhoz!
Szeretettel : Zoli Kaposvárról
Mekkora szeretettel írtad ezeket a sorokat…
Kíváncsi vagyok, prózában miket írnál…. Nincs kedved kipróbálni? 🙂 Szívesen olvasnám…
Szeretettel: gleam
Kedves Zoltán!
Csodaszép lehetett a gyerekkorod és ifjuságod,
hogy ilyen szép sorokat inszpirálnak!
Az tetszik,hogy a multat fel tudod öltöztetni mindig
friss emlékekkel,egy soha ki nem mulo szeretettel!
Boldog lehetsz,mert nem sok embernek adatik meg
ez a szerencse és adottság!
"
Mily' sokszor van úgy, – ma is a múltban élek-
amit adott barangolásaim rétje
a páskó harmatos füvén, a messze szállt
idő, mit követ az ifjúkor emléke.
Barangolva járom mindig a múltat én,
mert szerettem élni, s járni a költészet "
Idéztem,mert szebben nem lehetne leírni
azta belsö meggyözödésedet és örömet lelö
érzeseidet.
Kedves sailor!
Köszönöm olvasásod, örülvén annak, hogy
tetszett versem!
Hálás vagyok kedvességedért s emberies
mivoltodért!
Üdvözlettel kívánva Neked minden jót és szépeket!
Vigyázzatok magatokra és egymásra!
Szeretettel gondolunk Rád!
Gabi és Zoli Kaposvárról
Elnézést kérek a késői válaszért nem vettem észre,
hogy nem reagáltam kedves szavaidra!
A költészet iránt érzett gondolataid,
érzéseid,belemerüléseid nagyon meghatóak!
Tudsz tisztán örülni mások írásaiban és a sajátod
egy soha ki nem ürülö ihlettet fejez ki!
Remek írásodra gratulálok:sailor
Barátsággal!
Szép apot!
Kedves Zoltán Pál!
Ez igen míves vers lett meg jó hosszú.Emlékezés és merengés!
Mily' sokszor van úgy, – ma is a múltban élek.Ez egy szép sor.
Nos én nem igazán vagyok egy merengő alkat, de ha rám tör a késztetés
hogy merengjek vagy elmélkedjek az élet nagy dolgain akkor inkább elolvasok
valami viccet nehogy már ideges legyek a nagy elmélkedésbe!
Tetszik a költészet iránti rajongásod.Nos én amatőr vagyok.
Úgy néz ki így is fog maradni!Jó barangolást kívánok neked!
Ági Nyíregyházáról
Kitűnő, csodaszép és igényes versed
szívvel, szeretettel olvastam.
Kellemes napokat kívánok:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm szépen, hogy olvastad versemet s találtál benne némi értéket!
Hálásan köszönöm jöttödet s kedvességedet mit értem is teszel kedves szavaiddal!
Elnézést kérek a késői válaszért nem vettem észre hogy nem reagáltam kedves szavaidra!
Üdvözlettel kívánva Neked minden jót és szépeket!
Zoltán Kaposvárról:)