Bárányfelhő gyerek álmodik az égen.
Álmodja, hogy lent volt. Odalent, a réten.
Reggeli harmatként szívta fel Nap apja.
Ábrándozik, talán eljön majd a napja,
Nyugati szél szárnyán messzire repülhet,
Yellowstone park fölött szirtekre csücsülhet.
Fehér gejzír bátyja felszökken melléje,
Együtt hallják, hogy szól a szférák zenéje.
Lehetne ez így, de az álomnak vége,
Hyperion küld egy sugarat feléje,
Ő pedig eloszlik, fenn a messzeségbe'.
Bárányfelhő
By dodesz
10 hozzászólás
Kedves Dodesz!
A bárányfelhő az ki a párán felnő, majd pedig a várán perg ő, bár árnykeltő? 🙂
Bocsánat a szóbukfencekért, úgy látszik korán van még!
Nagyon szépen hoztad a betűket, az y-on picit meg is lepődtem, tetszik!
A 3.,8., 11. soroknál nekem hallásra több a hosszú szótag, amitől torpan a lüktetés picit.
Feldobta a hajnalomat!
Köszönöm!
Mákvirág
Kedves Mákvirág!
Korai szóbukfenceid pihent agyra engednek következtetni. 🙂
S hogy ilyen pihent aggyal is kevés kifogásolni valót találtál, s még a hajnalod is feldobódott, az számomra öröm! 🙂
Köszi, hogy olvastál.
Barátsággal: dodesz
Ábrándozás az élet megrontója…
Nagyon megfogott a kis bárányfelhő története. 🙂
Remek vers!
Szeretettel
Ida
Állítólag már csak öt milliárd évig ábrándozhatunk, mielőtt minket is felszippant az öreg Hyperion! 🙂
Örülök, hogy tetszett, kedves Ida!
Szeretettel: dodesz
Kedves Dodesz!
Köszönöm Neked, hogy verseddel egy gyönyörű, ragyogó világba repítettél.
Üdvözletem!
Igazán nincs mit!
Örülök, hogy repültél a báránykámmal. 🙂
Barátsággal: dodesz
Kedves dodesz !
Bárcsak ilyen lenne a világ, nagyon tetszett a versed !
Szeretettel olvastalak: Zsu
Nagyon örülök, hogy tetszett, kedves Zsu! 🙂
Köszönöm a szeretetet!
Szeretettel: dodesz
Óóóó, jajj… 🙁 Szegény bárányfelhő gyerek… 😉
Hyperion nyaranta olykor már ad némi ízelítőt az erejéből… de majd ötmilliárd év múlva megbeszéljük, mi a pontos helyzet ezzel kapcsolatban… hátha mégis lesz némi esélyünk :))
Szeretettel: Mónika
Rendben, kedves Mónika!
Találkozunk 5 milliárd év múlva! 🙂
Szeretettel: dodesz