Egy idő múlva tudod, minden halovány lesz
A külső fény tompul, s a benső csillogóbb lesz.
Lehetsz külsőre rút, mint egy banya
Ha lelked érzékeny, és te vagy a csoda.
Nézed arcát, s hallod, nem tudod mit érzel
Csak azt, hogy hiányzik, ha nem keres téged.
Lopakodva oson figyeld hívó szavát,
Még nem tudod, csak érzed, lényének hiányát.
Tudom hogy rád talált, csak várja hogy átöleld
Hogy végre felismerd! S azt mond neki; – IGEN!
IGEN! Most már tudom, te vagy kire vártam!
Barátként érkeztél, s itt maradtál nálam!
5 hozzászólás
Szia!
Milyen jó, amikor valakit megismerünk, és egyre jobban felfedezzük a belső értékeit, aztán elérkezik az a pillanat is, amikor rájövünk, ő az igazi. Szépen megírtad ezt!!!
Rozália
úristen ez egyszerűen CSODÁLATOS!!!!!! Nagyon szép,nagyon tetszik!!! 🙂
Csatlakozom az előttem szólókhoz, gyönyörű ez a vers.
Az élet nekem is hozott valaha ily' csodát, emlékszem, noha nem lett örök.
Versed olvasása kapcsán most visszaemlékeztem, jó volt elmélázni…
Gratulálok a versedhez.
Tamara
Szép emberi történet a barátságból szerelemmé válásról.
Hanga
Nekem is tetszenek a szép emberi érzések, szavak! Katalin