Én már csak ilyen ügyetlen vagyok.
Nem kell sajnálnod, nem estem nagyot,
pár horzsolás csupán.
Miért nézel így rám?
Nem, ma nem jön haza a Gézám,
a barátai várták.
Azok az üvegek?
Várj, kidobom őket, hiszen mind üresek.
Mennék én, persze, de Géza hívni fog –
ha nem talál itthon, kicsit mindig morog,
annyira félt. Tudod, nagyon szeret;
inkább majd máskor. Talán legközelebb…
Leöntöttem, attól nedves csak a párna.
Nem, még mindig nem álltam munkába;
Géza szerint is túl sok lenne nekem.
Hiába, mindenhez túl rövid az eszem,
s dolog itthon is bőven akad.
Igen, legtöbbször énrám marad;
amikor hazajön, ő már nagyon fáradt,
s ennyit megtehet asszony az urának.
Elhagyni? Ugyan, miért tennék ilyet?
Nem kellenék én kívüle senkinek –
sokszor mondja, jobb, ha nem feszítem
túl azt a húrt… Mert ha elveszítem,
én már végleg magamra maradok.
S akkor, mondd meg, kire számíthatok?
10 hozzászólás
Nagyszerű vers!
Remélem sikerrel szerepel a pályázaton!:)
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Köszönöm a szurkolást, eredmény csak decemberben lesz, majd meglátjuk, mi lesz…
Kalina, szuper!
(Mi már nyertünk, hogy ide feltetted….)
Jó. Amolyan rímes-csajos-odamondós kis szösszenet. :))
Kedves Szusi és Csaba! Köszönöm, hogy itt jártatok! Mindig félve fogok bele a megadott témához írásba, pláne, ha ilyen kényes – a családon belül erőszak nagyon komoly dolog, de semmiképpen sem szerettem volna egy "csúnya, gonosz pasik a szegény, ártatlan nők ellen"-féle opuszt kihozni belőle. (Az igazat megvallva, még egy Gézával sem találkoztam, Istenne hála!)
Női agymenet! Jó!!
Selenne
Nagyon tetszik! 🙂
'Leöntöttem, attól nedves csak a párna.' a kedvenc részem.
Minden elismerésem, nagyszerű lett! 🙂
Bestia
Nagyon tetszett!Jók a rímek!Gratulálok!
Üdv:Pityu
Kedves Kalina!
Nagyon jó lett a vers.És a mondani valója is nagyon tetszik.Ügyes vagy!
Szeretettel:Eszter
Nagyon jó!!!
És hányan HÁNYAN élnek így…
Üdv: Szelibra