Régi jó barátom a magány
Néha kedves, néha bánt
Mikor mindenki elhagyott
Ő ott volt velem, oltalmazott
Jó barátom lett tehát
Ironikus pont a magány ?
Egyszer aztán jött egy barát
Összeveszett érte magány
De a barát becsapott
A magány meg itt hagyott
Sírni kezdtem . Hol vagy magány ?
Nézett rám az egész család
Nem örülsz hogy van barátod ?
Ne sírd vissza magányt lányom
Az nem barát ki ott hagyott
Csak a magány biztatott
Ő a legjobb , mindig velem
Elmegyek és megkeresem
1 hozzászólás
Kedves Dorina!
Az alapgondolat tetszik, átjön. Egy észrevétellel azonban előrukkolnék: csiszolgasd még, mert kissé ködös. Megéri vele foglalkozni, a magány is kedveli a társaságot.
Szeretettel: Szabolcs