Barátom az, …

„Tiszteletemet és szeretetemet mutatnám ki most
felétek,
hogy világgá kürtöljem: számomra mi mindennel
felértek!”

"Szóljon e vers…
– Belső Hangomnak, aki nélkül lelkem világa lenne vak!
– Dominiki Plútónak, aki mellett megfér a magyar Frakk!
– A láthatatlan állatok gondozójának, aki nélkül üres lett volna a Gyak.!
– Oltay Évámnak, aki mellett eltörpülnek a madarak!
– Legjobb barátnémnak, aki ’életem’-ből kifolyólag a legmegértőbb alak!
– Huginak, akivel együtt éltük meg, mily mozgalmasak a nyarak.
– A mekis lánynak, aki a sok rossz ellenére mindenre mosolyt rak!
– Zsónak, akinek „anyai törődése” nélkül elképzelhetetlen lenne a bölcsész szak!
– Gyöngynek, aki nélkül világom nem lenne kerek!
– ek, – ak, – ak, – ak, – ak, – ak, – ak, – ak, – ak,
Annyit írhatok, hogy titeket mind: Szeretlek! Imádlak!"

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

Barát az, …
aki odanyújta több ujjnyi karját,
Nem keresi a kapcsolatotok anyagi hasznát!
Barát az, …
aki megérti szíved minden jaj-át,
s támogatva hallgatja meg élted annyi baját!

Barát az, …
aki a szűkségben lelki erőt ad át!
Jelenléte megnyugtat a színpadon, ha lát.
Barát az, …
aki kiönti neked a lelke bánatát.
Megosztja veled bonyolódott, síró fájdalmát.

Barát az,
aki bizalommal őrzi titkaid tartalmát.
Elrejtve a világ elől bármely kérdés válaszát!
Barát az, …
akinek nem kell bizonygatni az igazát,
mégis megteszi, hogy kigyomlálja szíved gazát!

Barát az, …
aki veled együtt rabol majd kasszát.
Falaz neked, ha feldühíted anyát, apát.
(Barát az, …
aki evés közben a tiedből is vesz kaját.
aki veled nyírja, festi át a haját.)

Barát az, …
aki veled élvezi a tunya ’lazsát’.
Ám, ha kell veled menti meg a hazát!
Barát az, …
aki veled ragad igát, kaszát, kapát.
Vele vívod, kibírod az életnyi csatát!

Barát az, …
aki a holnapból hozza el a mát!
Aki előtt nem áll semmiféle gát –
se gátlás, se kétség – csak adja Magát!

Barát az, … aki feltétel nélkül megbocsát,
s aki nélkül Te nem tehetsz csodát!
Egy Barát sosem árt… Becsüld meg,
ha a Sors közülük Egyet a részedre bocsát!

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

Hálát is adok érted, hogy ezen emberek közé tartozol!
S, hogy miért kaptad… ezen– remélem – nem gondolkozol!

Fogadd ezt tőlem azon alkalomból,
hogy az életembe a rossz helyére oly sok jót hozol,
valamint, hogy boldog pillanatokat okozol!

Köszönöm.
Veled lenni nagy öröm!

Akármennyi időt is töltünk együtt, miattad (is) lettem
az, aki! Most ekképp fejezem ki érzésem.
Remélem nem tartod bénának… Neked szól: egy jóbarátnak!