Barátom balladája

túlélésre megy itt a játék
a puha hómezőben piciny lábnyomok
a nap csak szaladgál az égen
nem sok minden történik-e vidéken

alszik a vágy, alszik az akarat
lehet, hogy még az alkony is elmarad
de mindig fény vetül az est hamvaira
új lelket öntve a hó alatt rejtett magvaiba

egyforma a nappal, és az éjszaka
itt nincsen meg a történések rangsora
egyforma…és egyforma…
de legbelül a szíved szakad, hogy itt ez a létforma

a hómező közepén van egy pici sötét csillag
valami itt régen, réges régen csillogott
meleget adott, reményeket fújt szelek szárnyára
de most komor, csend pihen, és nem lobog

de valami pici parázs, ki tudja honnan
szelet kapott, próbál éledni, emlékezni a melegre
felnézni, hátha meleget onthat kezedre
amit a tűz fölé tartasz, ezzel simítod arcod ráncait

már lanyhul a táj, pici lábnyomok ide érkeznek
kerestek, sokáig nem leltek, hiába meneteltek
de a kis parázs lángra kapott
és lehet, hogy elolvasztja ezt az egész jeges sivatagot