Néha nem értelek… talán itt vagy, talán nem,
De úgy érzem, meg kell kérdeznem:
Szeretsz e még, akarsz e még?
Érdekel e, hogy ki vagyok én.
Mert igen…. Sokat megismertél belőlem,
S remélem talán még többet kaptál tőlem,
Mert én azt akartam….akartam adni,
Téged semmiért fel nem adni.
Szeretni téged, míg lehet,
Bárki bármit tehet.
Szeretem, mikor velem vagy,
mikor minden kétely hirtelen elhagy,
Szeretek hinni benned,
S tudod, nem kell ezért semmit tenned,
Hiszen önmagadért szeretlek,azért aki vagy ott legbelül,
A földön az égen, mindenen felül.
Hiányzol, s nem tudom ezt hogyan mondjam el,
Hogy érts meg ahogy eddig és fogadj el
Ne érdekeljen más…hogy ki mit mond
Nem az számít…csak a belső nyugalom,
Ami itt van bent, amikor együtt vagyunk,
Mikor minden bánatot odakinn hagyunk.
Érezzük egymást, csak Te meg én,
A földgömbnek a legeslegtetején
2 hozzászólás
gyönyörű és tartalmas vallomás
gratulálok
köszönöm András! 🙂