Bárhangulat füstölög,
Magányos férfiak
Szórakozóhelye.
Belépni füstöt falni
És a szokásosat kérni:
Rövid, hosszú, cigi mellett
Halk jazz köhög.
Monoton nosztalgia.
Ránc alatti mosoly
A rúdtánc előtt;
Csak vigasztal az üvegszem.
Sajnáljuk az életet
Nem úgy mint az érmeket,
És a félkarú rablóval
Újra kezet fogunk.
Neon lámpák homályában
Bárpult mögött bilincsben,
Koporsóm a cipős doboz
Kérek még egy utolsót.
És felsír a jazz is!
A bőgő! A zongora!
Egy utolsó taram-taram
És néma taps a fizetség.
Nem mozog más senki.
Csak az óra kattan.
És emlékem is
Csak egy hamvadó cigarettavég.
10 hozzászólás
Érdekes hangulata van a versednek…
Gratulálok, Judit
🙂 Nagyon szépen köszönöm.
Bár nem szeretek bárba járni, de a hangulatát versedben sikerült átadnod, szép egyszerű szavakkal de élethűen.
szeretettel-panka
Köszönöm szépen elismerő szavaidat dpanka.
Nagyon szép vers,ment az ötös:)
Köszönöm szépen Dominika. (:
Kedves bandrás!
Igen érdekes hangulata van a versednek.Nekem kissé letargikus hangulatú, de nagyon jó vers.
Üdv:Ági
Kedves Ágnes!
Köszönöm szépen a szavaidat. Hát nekem ez a bárhangulatom. (:
Üdv: bandrás
Valódi bárhangulat amit leírsz, persze nem tapasztalatból mondom. A hangulata olyan szomorú, mint most az idő nyomaszt. Nagyon szépen összeraktad. Gratulálok.
Nagyon szépen köszönöm.