Ott lohol már Jézus után a
gyógyult vak ember Jerikóból.
Izgatottan keresi olykor
tekintetével, nehogy már a
tömegben szem elől tévessze.
Nem, nem akar lemaradni a
Mester sikeréről: tán itt a
lehetőség, hogy sok téveszme
dugába dőljön, és győzzön ma
végre az óhajtott igazság.
Sejti, hogy annak van igaza,
aki szeret. – Aki szereti
még ellenségét is, önmagát
nem kímélve (jaj!) a keresztig.
4 hozzászólás
Kedves Emil!
Remekül felépített vers, és az olvasót is kérdések elé állítja. Legyőzhető-e az ellenség csak a szeretet erejével? Győz-e az, akinek igaza van? Igaza van-e annak, aki az ellenségét is szereti? Több mint 2000 év sem volt elég ahhoz, hogy a szeretet győzzön a gyűlölködés felett? Lehet-e igazság és szeretet nélkül élni? Igazság nélkül valószínűleg nem lehet. Szeretet nélkül meg nem érdemes.
Üdv: Kati
Köszönöm az olvasást és a hozzászólást!
(Mindig lenyűgöznek a bibliai történetek. Kimeríthetetlen kincsesbánya. És csodálatos dolog a Csodálatos után "loholni"…)
Köszönettel és üdvözlettel: Á.E.
Szia Á.E.! 🙂
A szívemből szóltál.
Aki őszintén hisz abban a záró négy sorban, az igazat hiszi. 🙂
Jó volt találkozni a verseddel, egyezik a saját nézőpontommal.
Köszönöm, hogy olvashattam. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm az olvasást és a biztató hozzászólást.
Minden jót! Üdvözlettel: Á.E.