Bátya úr tündöklése

füstölgő liget hagymázas fokán
rémes bácsi áll bután.
kabátja szakadt, büdös, kopott,
egy madárijesztőtől lopott.
zsebéből rothadt húscafat
kandikál ki, megmaradt.
szájában nyelve fonnyad el,
tengernyi nyálat nyeldekel.
görbe lábak lépkednek tova,
kivillan véreres boka.
mohón matatnak két kezek,
ujjaik végén sebhelyek,
s a kegyetlen éhség cinkosul,
lelke mélyén lángra gyúl.