Gyengéd érzés járja át a lelked,
Röpködnek körötted angyalok.
Apa apját most magadban lelted,
Tünde élet hangját hallhatod.
Unokával áldott meg a sorsod.
Láthatod, az élet meg nem áll.
Adatott hát újfent egy kis dolgod,
Nagypapaként boldog élet vár.
Ahogy majd a kezecskéjét fogva
GYalogoltok, s ő csak mondja, mondja:
Papa, az mi? Papa, ez mi az?
Annyi válasz hagyja majd el ajkad,
Precíz légy, a tudás múlik rajtad!
Irigyellek Bátyó, szentigaz!
2 hozzászólás
Magam is irigykedve olvastam soraid… 🙂
Tetszik a szonetted!
Szeretettel
Ida
Köszönöm, kedves Ida!
Szeretettel: dodesz