Hamvas fáink leveleket hullatnak,
hintókon át szempilláinkról hervadnak.
S folyók szelik ketté smaragd álmaink,
hársfáin zokogó könnyed szárnyaink.
Szél dala szól hűvös hajnalról,
kárpitozott hintaján ezüstös alkonyról.
Bazsarózsán marcipánok szegletén,
ott volt boldog egykoron ő, és én.
Várja az ősz a télnek fehér palástját,
döcögő hintajáról elsuhanó csodáját.
Ott őrzi szívében papírlapok ezreit,
tollvonást tétova tipró lépteit.
7 hozzászólás
Furán ír Ön, Felhő.
Lehetne helyesbítni a vers ritmusán, de ehhez semmi közöm. (Úgyse értek hozzá.)
De elirigylem a képeit, nem tehetek róla.
tisztelettel: túlparti
ajánlom, sokaknak,olvassák
Kedves túlparti!
Fura egy világban élek, valahogy más időben, és térben. ☺️☺️☺️☺️
A következő írás ritmusosabb lesz kérem.
Nagyon örülök, hogy ismét olvasóim között tudhatom.
Tisztelettel: Alkonyi
Szeretem a dekadens verseket. Elbűvölnek. Csak azért.
tisztelettel: túlparti
Szia!
Nagyon szép képeket festettél, tetszik. Többször is elolvastam, ízlelgettem. Tetszik- én se vagyok nagy vers ítész, ritmus stb. A lényeg, hogy megérintett az írásod. üdv hundido
ok, csak mondom, Alkonyi versei különlegesek, és mindenki sajnálhatja, ha nem olvassa azokat…
jó, hogy megtaláltad, hundido!
üdv neked!
túlparti
Kedves hundido!
Köszönöm, hogy olvastad versem.
Annak pedig, hogy tetszésre talált pláne😊
Üdvözlettel:Alkonyi
Kedves Alkonyi!
Nagyon tetszett!
S folyók szelik ketté smaragd álmaink,
hársfáin zokogó könnyed szárnyaink. "
Üd:sailor