Be kár

Az este gyorsan elszaladt,
tovább osont a pillanat,
kihűlt, varázsa messze jár,
vadul sikoltom, ó be kár.

Pedig remegve vártalak
a lomb susogta fák alatt,
hiába volt, tudom ma már,
de egyre mondom, ó be kár.

Mesét faragtam, édeset,
mit égve mondanék neked,
de látod, elsodort az ár,
csalódva suttogom, be kár.

Azóta számos este jött
de egy maradt a sok között,
az egy, kiért a szív, ha fáj,
csak azt dobogja, ó be kár.