Álmomban angyal voltál.
Ismét meglátogattál.
Megvetően néztél.
Azt mondtad, szerettél.
Gyűlöleted elér.
Egy bombával felér.
Vér buggyan ki a számon.
Tudom. Most meg kell halnom.
Látom, gonoszul mosolyogsz.
Haldoklom, de te nem mozogsz.
Nézek a halál szemébe.
Te felkiáltasz: „NE! MÉG NE!”
A halál kérdezi: ”MIÉRT?”
„Meg kell halnia a bűnért.
Az ellened elkövetett,
Szemét mocskos cselekedet,
Nagy bűn egy angyal ellen.
Tudod, hogy el kell vinnem!”
„Tudom, de szeretem.”
Mondod, közben a szemem,
Szép lassan lecsukódik,
Szám mosolyra húzódik.
Tudom már, ez így helyes,
Hisz megöltelek kedves.
Megérdemlem, amit kapok.
Azt, hogy most én is meghalok.
Meglakolok a bűneimért.
A be nem teljesedett szerelemért.
2 hozzászólás
Hát jah… ebbe így vagy úgy, de mindenki belehal…. A vers egy kicsit olyan nyers, de nem tudom…. Olyan, amit tőled már megszottam, és szeretek….
Szia!
Ahogy Lisa mondta: “olyan nyers”…. nekem pont ez tetszik benne! A kegyetlen valóság egyszerű nyers megfogalmazása… Részemről köteterős…
Üdv, Jodie