minden két kézben dől el
– én is benned, s fák is, kiket kivágnak.
azt mondod, meleg van,
én pedig reszketek, de úgy,
amire nincs elég szó.
hiányos lett beszédem,
te lyukasztó vagy, én a papír,
becsomagolom magam.
félek, túl sok a hiány rajtam,
nem lehet megfogni, kifolyok
a kezek között eltűnök.
minden eldől bennem is
– ki legyek veled? Veled?
megfogadtam, nem írok
nyálas giccset – belőled nem is lehet,
ezek csak az ujjaink,
a megdőlt évek,
a kacskaringós íve a bor felszínének,
amit ringatsz ide-oda.